Üdvözöllek!

Tömöl István vagyok

Személyi Edző és Gyógymasszőr

A kezdet...

Emlékszem, tinédzser koromban kezdődöt. Elsőnek arra akartam rájönni, hogy miért érzem fáradtnak délutánként magam, miután végzek a suliban. Természetsen az ember még ha fiatal is, fáradt, amikor napi 6-7 órában “tömik” az agyát minden féle felesleges dologgal, amikre soha az életben nem lesz szüksége, de ez egy kicsit más volt. A gyengeség a hasamból jött, olyan érzésem volt, mint ha egy követ cipeltem volna, nem beszélve az álandó puffadástól. Annyit már akkor is tudtam, hogy az ételeknek energiát kellene szolgáltatni, nem pedig elvenni azt. Idegesített a dolog, ezért elkezdtem belemélyedni a témába. Energikus akartam lenni végig a nap folyamán, nem pedig nyomotnak és lemerültnek érezni magam.

Egy dolgot biztosan tudtam: Az ételben van valami, amit minden nap elfogyasztok. De vajon mi az?

Valójában ezzel kezdődött a “nagy utazásom” a táplálkozás tudomány felé, évről évre egyre jobban belemerültem a témába, míg teljesen magával ragadott és persze a mai napig tart. 

Természetesen sok évvel később jöttem rá arra, hogy a rengeteg elfogyasztott szénhidrát  volt a bűnös (a glutén érzékenységem miatt), illetve sok tápérték nélküli étel, üres kalóriák, amik nem tartalmaztak elegendő vitamint és ásványi anyagot a szervezetem számára.

Sajnos ezalatt több, mint 30 év telt el, mire rájöttem az igaszságra, de ma már boldognak érzem magam, hiszen energikus vagyok végig a nap folyamán és ráadásul a puffadásom teljesen elmúlt.

Persze néha, mikor csalok egy kicsit utána mindig meg is bánom, mert kénytelen vagyok ledőlni egy órára, hogy energiát gyűjtsek. Mit csináljak, ilyen az ember! 

Kisérletek...

Ahogy teltek az évek egyre inkább kezdtem belemélyedni a táplálkozás tudományában, persze csak úgy autodidakta módon. Akkor még számitógép nem volt, így internet sem, ezért csak a könyvek maradtak. Ezeket vettem sorjában, olvastam egyiket a másik után és a bennük lévő ajánlásokat mindig ki is próbáltam.

Mivel nem voltam kövér (részben sport, részben tudatod táplálkozás, részben genetika), nem kellett a súlyommal foglalkoznom, így 100%-ig az ételeknek az energiát adó aspektusára tudtam koncentrálni.

Az évek alatt számos diétát leteszteltem a saját bőrömön, az volt a bevett szokás, hogy havi bontásban próbálgattam őket. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden hónapban másképp ettem, sokszor hónapokig nem volt semmi. Ettem a megszokott módon, majd újból belevágtam egy újba, attól függött, hogy az életem hogyan alakult.

Persze akkor még (30 évvel ezelőtt) nem volt olyan nagy választék a diéták között, de azért az évek alatt kipróbáltam a Testkontrolt, a gyümölcs diétát, a mediterán diétát és még vegetáriánus is voltam fél évig. 

25 éves koromban vett fordulatot az életem, azzal hogy bekerültem egy edzőterembe. Az ottani közeg magával sodort és teljesen a rabjává váltam ennek a sportnak, beleértve a profik által alkalmazott fitnesz diétát is.

Csak egy maradhat...

Onnantól, hogy elkezdtem járni edzőteremben (1997), csak egy fajta diéta jöhetett szóba. Persze azért nem vettem olyan szigorúan, mintha versenyeznék, emiatt a látható eredmény is elmaradt. Látszott rajtam, hogy edzek (“csinálok valamit”), de soha nem voltam az az igazi szálkás gyerek, amilyen szerettem volna lenni.

Lelkes voltam kezdetben, de ahogy múltak az évek, kezdtem belefáradni abba, hogy nap, mint nap számolni kell a kalóriákat, ráadásúl a fejlődésem is megtorpant és ezzel a  motivációm is alább hagyott. Ez volt a plató nálam. Imádtam magát az edzést, az érzést, amikor az endorfin hormon elárasztja a tested, de meguntam enni állandóan ugyanazt minden nap, a kalóriaszámolásról nem is beszélve. Csirkemell+rizs+brokkoli és társai. Ez volt a menü untig.

Bele fáradtam ebbe a diétába, más rész ki voltam éhezve a zsíros ételekre, kolbász, szalonna, a húsok bőre, meg mindent ami elegendő zsírt tartalmazott, ahhoz hogy jó ízű legyen az étel.

22 évig követtem a testépítő diétát. Ez arról szólt, hogy az elfogyasztott kalóriádnak legalább 50%-át szénhidráttal kell fedezned. Vagyis az én esetemben kb. 300 gram ch-t kellett ennem minden nap. Így vissza gondolva, nagy valószínűséggel azért nem alakult ki betegség a glutén érzékenységemből, mert a szénhidrát adagomnak a 80%- a  rizs és zabpehely volt, ami köztudott, hogy egyig sem tartalmaz glutént.

Szó se róla energikusabb lettem ettől a diétától, de a puffadásom még mindig ott volt, ami továbbra sem hagyott nyugodni. Hiszen aki érzékeny a gluténra, annak egy falat is árthat.

Ezután olyan dolog történt velem, amire abszolút nem is számítottam, de szinte egész életemben vártam.  Egyik napról a másikra elmúlt a puffadásom. Ugyanis 2019-ben bele vágtam a Ketogén diétába, ami amellett, hogy megoldotta az évtizedes egészségügyi  problémámat, egy csapásra megváltoztatott minden nézetemet a táplálkozás tudományáról……

A célegyenesben...

Évekig szemezgettem ezzel a diétával, de soha nem mertem kipróbálni, mondván ha nem eszek szénhidrátot, hogyan fogok tudni edzeni. Annyi energiám se lesz mint egy csigának (pedig aztán neki sem kell sok). De egye-fene úgy gondoltam veszteni valóm mi lehet, kipróbálom egy hónapig, vagy addig, amíg úgy érzem, hogy bírok edzeni a szinte nulla gram szénhidráttal. 

Vártam azt pontot, hogy feladjam, mert az agyam nem hitte el, hogy nulla szénhidráttal is lehet folyamatosan edzeni. NEM JÖTT EL SOHA EZ A PONT! Teljesen az ellenkező dolog történt. Több energiám lett, mint azelőtt.

Ma már tudom, hogy a nagy mennyiségű elfogyasztott zsír extra kalóriát biztosít a szervezetednek, magyarúl a szervezet átáll zsírégetésre, plussz, a szénhidrátott helyett rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszem, tehát elegendő tápértéket fogyasztok a testem számára.

Ekkor teljesűlt az a vágyam, amit 15 éves korom óta kívánok. Energikusabb lettem, mint valaha (a testépítő diétától is kétszer energikusabb) és ez teljesen estig tartott, valamint az évtizedekig tartott puffadásom se jött vissza soha többet.

Miután egy évig a Ketóztam, megpróbáltam a Paleolit táplálkozást is, ami szintén hatásos és megnyerő volt számomra.

A végeredmény az lett, hogy a két táplálkozási rendszert összeolvasztottam, így végűl létrehoztam különböző szabályokkal kombinálva egy olyan egyedi étkezési rendszert, ami az emberek 99%-nak beválhat. 

 

Konklúzió

Ahogy a fenti sorokban említettem, amikor 2019-ben előszőr kipróbáltam a ketogén diétát, onnantól teljesen átreformálódott bennem, minden amit az egészséges táplálkozásról tudni véltem.

Csak három dolgot említenék:

  1. A mai ember iszonyú sok kalóriát eszik. Nyugodtan állíthatom, az egy negyede is elég lenne annak a kalória mennyiségnek, amit nap mint nap elfogyasztunk,
  2. Rengeteget eszünk és ennek legnagyobb része szénhidrát, ami nélkül is boldogan élhetnénk, hiszen tudományos tény, hogy ez a makronutriens nem esszenciális (nélkülözhetetlen), ezért, ha soha többet fogyasztanánk belőle, akkor is életbe maradnánk.
  3. Az nem igaz, hogy ha energikus akarsz lenni, egyél sok szénhidrátot. Az elfogyasztott zsír sokkal jobb energia forrás a szervezetnek, lassabban szívódik fel, tovább telíti a gyomrot, egy kalóriára levetítve több, mint kétszer annyi energiát ad, mint a CH.

Ha több mindent is szeretnél tudni, illetve kipróbálnád a 6 hetes programomat, akkor csak nyomd meg ezt a gombot és tudd meg végre, hogy kell úgy enned, hogy soha többet ne okozzon gondot a felesleges kilóid.